1. fejezet

Esős napra ébredtem Londonban. Az esőcseppek kopogása az ablakon nem hagyott tovább aludni. Fáradtan tekintettem a mellettem már ébredező barátomra. Néztem ahogy piszkosszőke haján végighúzta kezét, majd megfordul és fáradtan megdörzsöli szemeit. Rám néz, majd mosolyogva mondta
 –Jó reggelt Hercegnő!- elmosolyodtam és lágyan megcsókoltam.
 –Jó reggelt Nialler!- mondtam. Ránéztem az órára, miközben megpróbáltam kimászni barátom szorításából. Az óra 07:10-et mutatott.
 –Úristen elfogok késni!- mondtam pánikban, kipattantam az ágyból és a fürdőszoba felé vettem az irányt, mikor barátom megragadta a csuklóm és visszarántott az ágyba.
 –Niall! Engedj elfogok késni! Kérlek!- kiáltatottam, de nem igazán hatotta meg. Megcsókolt hosszan, miközben a külvilág megszűnt. Ám hamar visszatértem a valóságba, lezuhanyoztam, majd a szekrényből elővettem a terepmintás ingem, egy fekete topot és egy szakadt farmert. Niall fürkésző tekintetét éreztem testemen miközben öltöztem. 15 perc elég volt, hogy elkészüljek és még volt 20 percem. Niall a konyhába indult és én követtem. Csináltam magamnak egy pirítóst és közben barátom felsőtestében gyönyörködtem, mivel csak egy nadrág volt rajta.
 –Mit nézel annyira?- kérdezte amivel kizökkentett gondolatmenetemből.
 –Semmit, csak örülök, hogy ilyen szerencsés vagyok. – mosolyodtam el.
 – És miért vagy olyan szerencsés? –kérdezte egy pimasz mosollyal.
 – Azért, mert nekem van a legcsodálatosabb barátom, aki mindenben támogat és ez mellett még iszonyatosan jól is csókol .- Mondtam kis kuncogás közepette. Felálltam és összepakoltam. Felvettem a fekete vastagkeretes szemüvegem és elindultam a fotózásra, és becsuktam magam mögött az ajtót. Leértem a parkolóba és a táskám aljáról elkezdtem előkotorni a kocsi kulcsaim az esőben. Hát igen az eső jellemző volt Angliára, de nem bántam meg, hogy kiköltöztem. Nehezen, de megtaláltam a kulcsaimat és beszálltam a fekete felújított Cadillacam-be , amit Nialltól kaptam. Szokásos péntek reggel volt, a forgalom brutális volt, mint mindig. Kb. 20 perces út volt míg beértem a stúdióba. Lekapcsoltam a rádiót és kiszálltam a kocsiból. Beérve már a főnököm idegesen keres és nyomja a fényképezőgépet a kezembe. Igen én fotós vagyok nem modell. Szeretem a munkám különösen ma, hisz a brit férfi olimpikonokat fotóztam félmeztelenül, köztük Tom Delay-t is. A képeket a „Joy” magazin kérte egy szavazáshoz „A brit olimpiai csapat legszexibb tagja” címért. Mivel én magyar vagyok Magyarországnak szurkoltam és jók is voltak. Tom életnagyságban szexibb mint a TV-ben, miközben fotóztam nem bírtam letörölni az arcomról a vigyort, pedig nem vagyok egy mosolygós típus. Tom volt az utolsó és már majdnem végeztem, mikor meghallottam egy ismerős nevetést. Megfordultam és Niall volt az a srácokkal.
 -Hello Gyönyörű!- mondta erős ír akcentussal.
 -Ó, hát köszönöm, de szerintem ez a barátnődnek nem tetszene! :D- mondta játékosan Tom, amin mind elkezdtünk nevetni. Niallt nem érdekelte, hogy ki lát minket, bárhol megcsókolt, itt sem volt ez másképp, bár ezt a főnököm nem díjazta.
 -Sophie én értem, hogy szeretitek egymást, de ne itt.- mondta James egy komoly hangon. 11 óra van és é a retusálás után mehetek is, az kb 1-2 óra. Niall meg akart várni, de én elküldtem a fiúkkal. Leültem a gép elé ingem ujját felhúztam, ám valaki megérintette a vállam.
Azt hittem Niall az így nyugodt hangon elkezdtem -Menj nyugodtan a fiúkkal Niall, 1 óra múlva otthon találkozunk.- ám mikor megpördültem a székkel Tomot találtam magam elött.
 Elvörösödtem, -Bocsi, azt hittem Niall- dadogtam.
-Semmi baj, én csak az órámat keresem. Nem láttad?- kérdezte mosolyogva.
 -Sajnálom, de nem.- mondtam és visszafordultam a géphez. 1 óra retusálással később elkezdtem pakolni és találtam a tatyómban egy drága ezüst karórát amibe bele volt gravíroztatva az a név, hogy Tom., gondoltam ezt kerestem. Hazafelé gondoltam bemegy a Starbucks-ba és megveszem a kedvenc vaniliás cappucinom, amikor valaki meglökött.
Meglepetésemre már megint Tomba „ütköztem”, megragadtam az alkalmat… -Megtaláltam az órád. Biztos valahogy beesett a táskámba, tessék!- mondtam kissé idegesen.
 -Ó, köszönöm, örülök, hogy meglett, sokat jelent nekem.- mondta egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében. Még egyszer megköszönte és a kocsim felé vettem az irányt. Beszálltam és bekapcsoltam a rádiót amin épp a One Direction-Live While We’re Young. Elmosolyodtam és útközben énekeltem, kevesebb mint 10 perc múlva haza is értem. Kissé stresszesen beléptem a lakásba, ledobtam a tatyóm a földre és kávémmal a kezemben leültem a kanapéra az ott laptopozó Niall mellé. Niall twitcamot csinált, amit nekem nem igazán mondott.
-Szia Hercegnő, milyen napod volt?- kérdezte és megcsókolt.
 -Egész jó, de én hagylak, foglalkozz a twitcammal.- játékosan megütöttem a karját és elvonultam a hálószobánkba A szürke 50 árnyalata c. könyv társaságában. Nagyon belemerültem a könyvbe, ám egy hatalmas csattanás kizökkentett. Kicsivel később Niall káromkodásától volt hangos a lakás. Kimentem a szobából, hogy megtudjam mi történt. Érdekes látvány tárult a szemem elé…Niall próbálta összeszedni a törött tányér darabjait.
 Kérdően néztem rá,-Te meg mit csinálsz?- kérdeztem elfojtva a nevetést.
 -Segíteni akartam, de nem nagyon jött össze, ne haragudj!- mondta idegesen mosolyogva. Nem bírtam tovább, elnevettem magam és megöleltem őt.
 -Örülök, hogy segíteni akarsz, de ezt most hagyjuk- mondtam egy kis mosollyal.
 -Rendben akkor mit szeretnél csinálni?- kérdezte egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében.
-Hát mit szólnál egy film maratonhoz?- kérdeztem egy csintalan pillantással.
-Jól hangzik, mit szólnál a „Barátság extrákkal”-hoz vagy az „Ilyen az élet-hez”?- kérdezte.
 -„Ilyen az élet”-vágtam rá. Elvigyorodott, megcsókolt, majd elment megkeresni a filmet, én összeszedtem csokit, chipset, popcornt-t és bevittem. Ahhoz képest, hogy viszonylag hamar hazaértem, már szinte 3 óra volt. Mindketten letelepedtünk a kanapéra. Hátradőltem Niall ölébe, ő pedig a egyik kezével a hajam babrálta,másikkal pedig tömte magába a nasit. Egész délután filmeztünk, megnéztünk vagy 5-6 filmet. A végén már nem bírtam ébren maradni elaludtam Niall erős karjai közt és hallottam ahogy halkan énekel.