2. fejezet

Másnap reggel az ágyban ébredtem. Megdörzsöltem még fáradt szemeim és keresetem Niallt a másik oldalon, ám nem volt ott. Szomorúan felültem, de hirtelen finom illatok szálltak a konyhából. Szinte végszóra Niall bejön a szobába egy tálcával a kezében mosolyogva.

- Jó reggelt baby! Kérsz reggelit?- mondta és leült mellém az ágyra.

- Reggelt!- mondtam álmosan és néztem a palacsintát, amit Niall készített nekem. Kicsit meglepett, de hamar rájöttem, hogy május 7.-e van, ami a szülinapom. 23 éves lettem ma, egy boldog napnak indult. Ketten elfogyasztottuk a reggelit, majd felöltöztünk. Épp a hajamat csináltam, amikor  hátulról átfonta a derekam és és a fülembe súgta….

- Készülődj, pakolj be 3 napra elegendő ruhát egy bőröndbe és találkozunk a földszinten .- majd lement a földszintre. Izgatottan neki álltam pakolni és kb. fél óra múlva bőrönd a társaságában a nappaliban álltam.

- Kész vagy? Mehetünk a reptérre?- kérdezte.

- Igen, de hova megyünk?- kérdeztem kíváncsian.

- Nos….lehet önzőnek fogsz hinni, de Mullingar-be. - mondta félénken.

- Örülök, hogy végre elmehetek a szülővárosodba. – mondtam.

- És az sem lenne baj, ha bemutatnálak a szüleimnek és a bátyámnak?- kérdezte.

- Dehogy baj, bár kicsit ideges vagyok,hogy mit fognak gondolni rólam .- mondtam

- Nyugi, szeretni fognak, hisz aranyos vagy, kedves és még normális kaját is eszel .- nevetett fel, majd megnyugtatóan végigsimított a hátamon. Kicsit megkönnyebbültem, de ideges voltam. Féltem, hogy Maura vagy Bobby elítél a tetoválásaim miatt, mivel az alkaromon és a lapockámon is van. Indultunk a reptérre és egész úton az ujjaim tördeltem, az autó és a repülési úton egyaránt.  Niall észrevette és megragadta a kezem, nehogy a végén eltörjem az ujjam.

- Nyugodj meg, szeretni fognak, és tudom , hogy a tetkók miatt aggódsz, de nyugi szeretni fognak. – mondta és megcsókolta a homlokom.

- De én akkor is félek és ha negatív véleményt alkotnak rólam a tetkóim miatt?- kérdeztem idegesen.

- Ne parázz, szeretlek -

- Én is szeretlek. - Kb 2 óra elteltével leszállt a gép. Dublin-ban béreltünk egy kocsit és Mullingar felé vettük az irányt. Niall egész úton nagyon izgatott volt, mert 3 hónapja nem látta az apját. 1 órás kocsiút után arra lettem figyelmes, hogy felhajtunk egy kocsifelhajtóra. A ház nagyon szép volt, kicsi, de takaros. Sétáltunk az ajtó felé , megigazítottam magamon a szürke virágmintás felsőm, majd Niall bekopogott. Az ajtó lassan kinyílt és egy kedves férfi állt az ajtóban.

- De jó, hogy végre ide értetek .- mondta és megölelte Niallt, majd engem, ez egy kicsit meglepett, de kedves gesztus volt. Bementünk a házba, ahol már Maura, Greg és a barátnője várt minket. Niall megölelt mindenkit majd megfogta a kezem és mondta…..- Szeretnék nektek bemutatni valakit, ő itt a barátnőm Sophie .- mondta egy hatalmas vigyor kíséretében. Mindenki üdvözölt és megölelt, nagyon kedves család azzal a ténnyel, hogy a szülei elváltak. Mindenki nagyon kedves, bár az anyukája hamar kiszúrta az alkaromon díszelgő fecskét.

- Király tetkó Sophie, örülök, hogy Niall ilyen vagány csajt talált. - mondta Greg egy kacsintás kíséretében.

- Köszi Greg, tudom, hogy a legjobb lányt találtam meg. - vágta rá Niall és megcsókolta az orrom.

- Hát.. valójában Greg ez a tetkó a hazám szimbolizálja és, hogy mindig emlékezzek honnan jöttem, hisz a fecske is mindig vissza megy „otthonába”.- mondtam és éreztem, hogy elpirulok.

- Nagyon jó, hogy a tetoválásaid ilyen szép jelentést hordoznak!- mondta Bobby. Mi Niallal elmentünk kicsomagolni Niall régi szobájába.  Mikor beléptem, meglepődtem a nem túl nagy zöld szobán, a falakon rengeteg kép a bandáról, barátokról és még az első közös képünk is ki volt rakva.

- Nos.. Isten hozott a régi szobámban hercegnő, remélem megfelel.- mondta mosolyogva.

- Persze hogy,  megfelel baby, főleg, hogy a sulis éveid itt töltötted.- mondtam és egy puszit adtam ajkaira. Felvettem egy kardigánt majd a pakolás után elmentünk ebédelni. Az étel nagyon jó, bár a hangulat nem igazán.

- Na és Sophie mit is dolgozol tulajdonképpen?- kérdezte kíváncsian Bobby.

- Fotós vagyok.- mondtam egyszerűen.

- Igazán kreatív munka.- reagált rá Sarah, Greg barátnője és ha már Greg szóba került persze, hogy jött a szokásos kérdés.

- Hol találkoztatok Niallal?- kérdezte. Niallal egymásra néztünk és elmosolyodtunk.

- Nos… az egy igazán vicces történet..- kezdte Niall.-…..épp egy fotózáson voltunk a fiúkkal, mikor közölték, hogy egy gyakornok fog csinálni rólunk egy próbasorozatot, és akkor besétált, bemutatkozott és én nem tudtam levenni róla a szemem. Sajnos voltam olyan szerencsétlen hogy a kávém véletlenül ráöntöttem..- mesélte Niall kisebb nevetések közepette.

-… bocsánatot kértem vagy 100x, de közölte, hogy semmi baj van egy cserepólója, mert saját bevallása szerint ügyetlen. Fotózás után  elhívtam randizni és azóta együtt vagyunk.- mosolyodott el a végén.

- Érdekes történet, de rád vall öcskös.- mondta Greg. Felajánlottam Maurának, hogy segítek rendet rakni, amit el is fogadott. Mosogatás közben megdicsértem az ételt, de ő megjegyezte, hogy mindent nagyon sósan ettem, megkérdezte dohányzom-e. Kicsit megdöbbentem, de egy nemmel lezártam a témát. Kicsit később Gregék elmentek valahova, mi viszont itt maradtunk és leültünk filmet nézni a nappaliba. Itt se kellett sok, hogy elszundikáljak, de nem olyan mélyen aludtam. Hallottam, Niall valakivel beszélt, kicsi hallgatózás után rájöttem Maura az.

- Látom ő tényleg boldoggá  tesz és ennek örülök.- mondta Maura.

- Igen ő az egyetlen aki mellett igazán boldog vagyok, szeretem őt mindennél jobban.- hallottam a hangján, hogy elmosolyodik. Este 7 felé ébredtem fel és egy cetli volt az asztalon amin ez állt…Remélem jól aludtál hercegnő, gyere a konyhába! Szeretlek Niall xx. Elmosolyodtam és elindultam a konyha irányába. Mikor beléptem Niall és a családja várt ott egy tortával a konyhapulton, amin egy 23-as szám volt. Szinte egyszerre mondták „Boldog Szülinapot!” nagyon jólesett. Elfújtam a gyertyákat és kívántam valamit. Nagyon boldog voltam, nekem van a világon a legjobb barátom. A további két nap remekül telt Mullingar-ben, voltunk egy kocsma-körúton és megismertem Niall barátait. Ma indultunk vissza Londonba. Az elmúlt 3 nap kellemesen telt és Niall szerint a családjának is szimpatikus voltam.

Figyelem!

Bocsi, de kicsit késni fogok a 2. fejezettel. Igyekszem minél előbb fel rakni. Remélem örömötöket lelitek a blogban. :)

1. fejezet

Esős napra ébredtem Londonban. Az esőcseppek kopogása az ablakon nem hagyott tovább aludni. Fáradtan tekintettem a mellettem már ébredező barátomra. Néztem ahogy piszkosszőke haján végighúzta kezét, majd megfordul és fáradtan megdörzsöli szemeit. Rám néz, majd mosolyogva mondta
 –Jó reggelt Hercegnő!- elmosolyodtam és lágyan megcsókoltam.
 –Jó reggelt Nialler!- mondtam. Ránéztem az órára, miközben megpróbáltam kimászni barátom szorításából. Az óra 07:10-et mutatott.
 –Úristen elfogok késni!- mondtam pánikban, kipattantam az ágyból és a fürdőszoba felé vettem az irányt, mikor barátom megragadta a csuklóm és visszarántott az ágyba.
 –Niall! Engedj elfogok késni! Kérlek!- kiáltatottam, de nem igazán hatotta meg. Megcsókolt hosszan, miközben a külvilág megszűnt. Ám hamar visszatértem a valóságba, lezuhanyoztam, majd a szekrényből elővettem a terepmintás ingem, egy fekete topot és egy szakadt farmert. Niall fürkésző tekintetét éreztem testemen miközben öltöztem. 15 perc elég volt, hogy elkészüljek és még volt 20 percem. Niall a konyhába indult és én követtem. Csináltam magamnak egy pirítóst és közben barátom felsőtestében gyönyörködtem, mivel csak egy nadrág volt rajta.
 –Mit nézel annyira?- kérdezte amivel kizökkentett gondolatmenetemből.
 –Semmit, csak örülök, hogy ilyen szerencsés vagyok. – mosolyodtam el.
 – És miért vagy olyan szerencsés? –kérdezte egy pimasz mosollyal.
 – Azért, mert nekem van a legcsodálatosabb barátom, aki mindenben támogat és ez mellett még iszonyatosan jól is csókol .- Mondtam kis kuncogás közepette. Felálltam és összepakoltam. Felvettem a fekete vastagkeretes szemüvegem és elindultam a fotózásra, és becsuktam magam mögött az ajtót. Leértem a parkolóba és a táskám aljáról elkezdtem előkotorni a kocsi kulcsaim az esőben. Hát igen az eső jellemző volt Angliára, de nem bántam meg, hogy kiköltöztem. Nehezen, de megtaláltam a kulcsaimat és beszálltam a fekete felújított Cadillacam-be , amit Nialltól kaptam. Szokásos péntek reggel volt, a forgalom brutális volt, mint mindig. Kb. 20 perces út volt míg beértem a stúdióba. Lekapcsoltam a rádiót és kiszálltam a kocsiból. Beérve már a főnököm idegesen keres és nyomja a fényképezőgépet a kezembe. Igen én fotós vagyok nem modell. Szeretem a munkám különösen ma, hisz a brit férfi olimpikonokat fotóztam félmeztelenül, köztük Tom Delay-t is. A képeket a „Joy” magazin kérte egy szavazáshoz „A brit olimpiai csapat legszexibb tagja” címért. Mivel én magyar vagyok Magyarországnak szurkoltam és jók is voltak. Tom életnagyságban szexibb mint a TV-ben, miközben fotóztam nem bírtam letörölni az arcomról a vigyort, pedig nem vagyok egy mosolygós típus. Tom volt az utolsó és már majdnem végeztem, mikor meghallottam egy ismerős nevetést. Megfordultam és Niall volt az a srácokkal.
 -Hello Gyönyörű!- mondta erős ír akcentussal.
 -Ó, hát köszönöm, de szerintem ez a barátnődnek nem tetszene! :D- mondta játékosan Tom, amin mind elkezdtünk nevetni. Niallt nem érdekelte, hogy ki lát minket, bárhol megcsókolt, itt sem volt ez másképp, bár ezt a főnököm nem díjazta.
 -Sophie én értem, hogy szeretitek egymást, de ne itt.- mondta James egy komoly hangon. 11 óra van és é a retusálás után mehetek is, az kb 1-2 óra. Niall meg akart várni, de én elküldtem a fiúkkal. Leültem a gép elé ingem ujját felhúztam, ám valaki megérintette a vállam.
Azt hittem Niall az így nyugodt hangon elkezdtem -Menj nyugodtan a fiúkkal Niall, 1 óra múlva otthon találkozunk.- ám mikor megpördültem a székkel Tomot találtam magam elött.
 Elvörösödtem, -Bocsi, azt hittem Niall- dadogtam.
-Semmi baj, én csak az órámat keresem. Nem láttad?- kérdezte mosolyogva.
 -Sajnálom, de nem.- mondtam és visszafordultam a géphez. 1 óra retusálással később elkezdtem pakolni és találtam a tatyómban egy drága ezüst karórát amibe bele volt gravíroztatva az a név, hogy Tom., gondoltam ezt kerestem. Hazafelé gondoltam bemegy a Starbucks-ba és megveszem a kedvenc vaniliás cappucinom, amikor valaki meglökött.
Meglepetésemre már megint Tomba „ütköztem”, megragadtam az alkalmat… -Megtaláltam az órád. Biztos valahogy beesett a táskámba, tessék!- mondtam kissé idegesen.
 -Ó, köszönöm, örülök, hogy meglett, sokat jelent nekem.- mondta egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében. Még egyszer megköszönte és a kocsim felé vettem az irányt. Beszálltam és bekapcsoltam a rádiót amin épp a One Direction-Live While We’re Young. Elmosolyodtam és útközben énekeltem, kevesebb mint 10 perc múlva haza is értem. Kissé stresszesen beléptem a lakásba, ledobtam a tatyóm a földre és kávémmal a kezemben leültem a kanapéra az ott laptopozó Niall mellé. Niall twitcamot csinált, amit nekem nem igazán mondott.
-Szia Hercegnő, milyen napod volt?- kérdezte és megcsókolt.
 -Egész jó, de én hagylak, foglalkozz a twitcammal.- játékosan megütöttem a karját és elvonultam a hálószobánkba A szürke 50 árnyalata c. könyv társaságában. Nagyon belemerültem a könyvbe, ám egy hatalmas csattanás kizökkentett. Kicsivel később Niall káromkodásától volt hangos a lakás. Kimentem a szobából, hogy megtudjam mi történt. Érdekes látvány tárult a szemem elé…Niall próbálta összeszedni a törött tányér darabjait.
 Kérdően néztem rá,-Te meg mit csinálsz?- kérdeztem elfojtva a nevetést.
 -Segíteni akartam, de nem nagyon jött össze, ne haragudj!- mondta idegesen mosolyogva. Nem bírtam tovább, elnevettem magam és megöleltem őt.
 -Örülök, hogy segíteni akarsz, de ezt most hagyjuk- mondtam egy kis mosollyal.
 -Rendben akkor mit szeretnél csinálni?- kérdezte egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében.
-Hát mit szólnál egy film maratonhoz?- kérdeztem egy csintalan pillantással.
-Jól hangzik, mit szólnál a „Barátság extrákkal”-hoz vagy az „Ilyen az élet-hez”?- kérdezte.
 -„Ilyen az élet”-vágtam rá. Elvigyorodott, megcsókolt, majd elment megkeresni a filmet, én összeszedtem csokit, chipset, popcornt-t és bevittem. Ahhoz képest, hogy viszonylag hamar hazaértem, már szinte 3 óra volt. Mindketten letelepedtünk a kanapéra. Hátradőltem Niall ölébe, ő pedig a egyik kezével a hajam babrálta,másikkal pedig tömte magába a nasit. Egész délután filmeztünk, megnéztünk vagy 5-6 filmet. A végén már nem bírtam ébren maradni elaludtam Niall erős karjai közt és hallottam ahogy halkan énekel.

Hamarosan..

Sziasztok! Bocsi, hogy nincs felrakva még fejezet, de sokat kellett tanulni hisz itt a félév de szerintem hétvégére lesz fent! :D Megértéseteket köszönöm! :)