Sziasztok! Légyszi írjatok kommentet, ha tetszett a fejezet. Visszajelzést írjatok, hogy érdemes-e folytatnom. Előre is köszi! Jó olvasást! ^^

3. fejezet

Ma reggel egy zivatar vert fel álmomból. Kissé ijedten felültem, Niall erre felébredt és álmos hangon morogta..

-Mi a baj kicsim?-

-Semmi Niall csak felriadtam.- mondtam és megcsókoltam a homlokát. Visszafeküdtünk és Niall karjaival átfogta a derekam és szorosan magához húzott. 2 óra múlva jelzett az ébresztő, ma nem kellett dolgoznom és úgyis a vendégszoba kifestését tervezgettük. Fáradtan kikeltem az ágyból és felvettem Niall egyik pólóját és a konyhába indultam, hogy igyak egy kávét. A vihar kint még mindig tombolt és egyre jobban esett az eső. Megcsináltam a kávém, leültem az asztalhoz és néztem a tomboló vihart. Kávém kortyolgotva arra lettem figyelmes, hogy Niall jön ki a szobánkból é kissé duzzogva nézett rám.

-Elvetted a pólóm, ezt mégis, hogy gondoltad?!- mondta tetetett gúnnyal.

-Gondoltam csak nem haragszol meg rám.- jelentettem ki vigyorogva.

-Na jó megbocsátok, de csak mert jól áll rajtad, viszont kell hozzá egy sapi.- mondta nevetve, majd a fejemre rakta kedvenc zöld sapkáját. Gúnyolódva forgattam a sapkát  a fejemen és kiöltöttem rá a nyelvem. Forgatta a szemeit majd megcsókolt.

-Olyan őrült vagy…..de ezért szeretlek.- mondta és rácsapott a sapkára.

-Én is szeretlek.- csattantam fel és megcsókoltam. Innentől heves csókolózásba kezdtünk. Niall megmarkolta a combon arra bátorítva, hogy ugorjak, lábaimat  dereka köré fontam, átmentünk a nappaliba és lerakott  a kanapéra. A csókot egy percre sem szakítottuk meg, úgy csókolt mintha az élete múlna rajta. A csókunkat a csengő zavarta meg. Csalódottan felkeltem és az ajtó felé sétáltam. Egy katonai futár állt az ajtóban.

-Ön Sophie Woods?- kérdezte az elöttem álló katonai öltönyben lévő férfi.

-Igen, én vagyok.- válasszoltam kissé idegesen.

-Sajnálom, hogy rossz hírt kell kézbesítenem, itt írja alá.- aláírtam a számlát majd a kezembe adott egy borítékot.

-Viszlát, részvétem!- mondta és elment. Bementem és kinyitottam a levelet. Idegesen elkezdtem olvasni…..”Sajnálattal közöljük, hogy Adam Paul életét vesztette a Vietnámi háború során. Fogadja őszinte részvétünk.” A könnyek elkezdtek lefolyni az arcomon, mire Niall odajött és szorosan átölelt.

-Mi történt hercegnő?- kérdezte aggódva.

-Olvasd el, én képtelen vagyok.- mondtam és berohantam a szobánkba. Adam 3 éve a vőlegényem volt, de bevonult és szakítottunk. A jegygyűrűt és pár holmiját még most is őrzöm egy dobozban. Niall tudta ezt és megpróbált bejönni, de bezártam az ajtót.

-Hercegnő kérlek engedj be….. szeretnék melletted lenni, kérlek.- könyörgött, de én a könnyeimtől lélegezni se tudtam, viszont végül beengedtem. Karjai egyből körülöttem voltak, szorosan húzott közelebb magához és közben simogatta a hátam.

-Minden rendben lesz…átvészeljük…együtt. Én mindig itt leszek neked.-mondta é nem engedett szorításából. Egy órával később sikerült kicsit lenyugodnom. Niall behozta a borítékot mert volt benne egy nekem szóló levél, a dögcédulája és egy nyaklánc amin egy szívalakú medál volt benne egy közös fényképpel. A levélben a következők álltak:

Drága Sophie,

Az itt töltött napok szörnyűek, minden nap ami nélküled telik el sivár. Tudom, hogy amikor ezt olvasod már a mennyből nézlek téged. Remélem találtál egy kedves srácot, aki úgy bánik veled, ahogy azt megérdemled…Felnéztem és könnyek közt mosolyogtam az előttem ülő Niallra aki aggódva nézett….Nem bántam meg, hogy bevonultam, a hazámért harcol egy dicső mégis félelmetes feladat. Nem aggódom érted, mert tudom, hogy erős vagy és minden helyzetből sikeresen felállsz, és tudom, hogy megtalálod azt aki mellett mindig boldog leszel és aki tisztelni fog. A haláltól nem félek, csak attól, hogy elveszítlek, de az már meg történt. Sok levelet írtam, de nem bírtam elküldeni. Nagyon sajnálom, ha csalódást okoztam.

Soha nem múló szeretettel:

Adam Paul.

Mikor a levél végére értem könnyek tarkították arcom, bár mosolyogtam. Kár, hogy egy ilyen jól induló nap halálhírrel végződik. A temetés 3 nap múlva lesz. Egész jól viselem, már csak 1x-2x jön rám a sírógörcs, de tudom, hogy Niall itt van mellettem.

*3 nap múlva*

A temetés napja. Féltem ettől a naptól, nem akartam látni ahogy beemelik a földbe. Egy fekete csipkeruhában voltam, és egy fekete magassarkúban, a hajam szabadon omlott a vállamra. Niall öltönyben volt az oldalamon és a temető felé sétáltunk. Elmentünk az emelvényhez, ahol a koporsó volt, odasétáltunk és ő ott feküdt benne élettelenül. Megszorítottam Niall kezét miközben egy könnycsepp folyt végig az arcomon, Niall észrevette és megpuszilta az arcom.

-Minden rendben lesz.- mondta. Odamentünk a szüleihez, hogy részvétet nyilvánítsunk.

Az anyukája megölelt é csendesen zokogott a vállamon.

-Annyira szeretett téged. Örülök, hogy voltál neki.- dadogta az anyukája nekem.

-Köszönöm.- mondtam és a helyünkre sétáltunk. A halotti beszédek nagyon megindítóak voltak. Amikor eljött az ideje, hogy beemeljék a koporsót a közeli barátok és hozzátartozók vörös rózsákkal tisztelegtek halálának okán. Én is dobta egy vörös rózsát a koporsóra, mikor egy tiszt jött oda és könnyes szemmel tisztelgett nekem, majd kinyilvánította felém a részvétét. A temetés borzasztó és fájdalmas volt már csak mi álltunk a sír mellett. Elkezdett esni az eső amit mennydörgés kísért pont mint azon a reggelen mikor halálhírét kaptam.

-Sophie, menjünk.- mondta Niall. Bólintottam és elindultunk a kocsi felé. Hazaérve leültem a kanapéra és csak néztem a padlót, próbáltam feldolgozni a napokba történteket. Niall leült mellém, magához húzott és egy lágy dallamot kezdett dúdolni. A hangja megnyugtató volt és a karjaiban biztonságban éreztem magam. Kb. fél órája ültünk már így, amikor Niall telefonja rezegni kezdett. A menedzsment hívta, hogy el kell mennie egy gyors megbeszélésre az egyre jobban közeledő turnéról.  A hirtelen megbeszélés hallatán feldühödött..

-Ez lehetetlen, nem akarlak ilyenkor itt hagyni.-mondta idegesen.

-Nem baj, menj el nem akarom, hogy a menedzsment rád szálljon, megleszek.-

-De én..-kezdte, de szavába vágtam.

-Semmi de, ha ennyire nem akarsz egyedül hagyni áthívom Mercedes-t rendben.-

-Jó rendben, de csak mert bízom benned sietek, megígérem.- mondta majd egy csók után távozott. Felhívtam Mercit ahogy megígértem. Átjött és a történtekhez képest jól szórakoztunk, tartottunk egy igazi csajos estét, kibeszéltük a problémákat és borozgattunk.

Niall már majdnem 2 órája elment, kezdtem aggódni.

-Sophie látom, hogy ideges vagy. Mi a baj?- kérdezte Merci.

-Semmi, csak Niall már 2 órája elment és kicsit aggódom.-vallottam be.

-Ne aggódj biztos csak megisznak valamit a fiúkkal, az eset őt is megviselte.- mondta, próbálta elterelni a gondolataimat. Nem sokkal később Niall és Harry állított be a lakásba.

Niall odalépett hozzám, megcsókolt, majd a fülembe súgta..

-Bocsi, hogy késtem, de van számodra egy meglepetésem.- zavartan néztem rá majd elém rakott egy dobozt, még mindig nem tudtam mi folyik itt. A doboz belsejéből nyüszítést hallatszott, kinyitottam és a világ legaranyosabb kiskutyája nézett rám a dobozból. Egy imádnivaló dalmatakölyök ásítozott és nyüszített, habozás nélkül ölembe vettem és szüntelenül mosolyogtam.

-Remélem örülsz, gondoltam ne légy egyedül akkor em ha turnén vagyok.-mondta Niall egy fültől-fülig érő vigyorral az arcán.

-Nialler nagyon aranyos, istenem köszönöm.-mondtam ujjongva.Az a pici foltos kutyus teljesen felvidított egyetlen pillantással. A csupa pötty kiskutyát Russel-nak neveztük el. A nagy meglepetés közepette elfeledkeztünk Harry-ről és Merciről akik az előszobában csókolóztak.  Döbbenten néztünk rájuk, tudtuk, hogy 1x-2x randiztak, de azt nem, hogy ilyen hamar egymásra találtak. Niall megköszörülte a torkát, mire szétváltak és elpirultak.

-Azt hiszem mennünk kéne, hadd barátkozzatok a kiskutyával.- mondta Harry és elmentek.

2. fejezet

Másnap reggel az ágyban ébredtem. Megdörzsöltem még fáradt szemeim és keresetem Niallt a másik oldalon, ám nem volt ott. Szomorúan felültem, de hirtelen finom illatok szálltak a konyhából. Szinte végszóra Niall bejön a szobába egy tálcával a kezében mosolyogva.

- Jó reggelt baby! Kérsz reggelit?- mondta és leült mellém az ágyra.

- Reggelt!- mondtam álmosan és néztem a palacsintát, amit Niall készített nekem. Kicsit meglepett, de hamar rájöttem, hogy május 7.-e van, ami a szülinapom. 23 éves lettem ma, egy boldog napnak indult. Ketten elfogyasztottuk a reggelit, majd felöltöztünk. Épp a hajamat csináltam, amikor  hátulról átfonta a derekam és és a fülembe súgta….

- Készülődj, pakolj be 3 napra elegendő ruhát egy bőröndbe és találkozunk a földszinten .- majd lement a földszintre. Izgatottan neki álltam pakolni és kb. fél óra múlva bőrönd a társaságában a nappaliban álltam.

- Kész vagy? Mehetünk a reptérre?- kérdezte.

- Igen, de hova megyünk?- kérdeztem kíváncsian.

- Nos….lehet önzőnek fogsz hinni, de Mullingar-be. - mondta félénken.

- Örülök, hogy végre elmehetek a szülővárosodba. – mondtam.

- És az sem lenne baj, ha bemutatnálak a szüleimnek és a bátyámnak?- kérdezte.

- Dehogy baj, bár kicsit ideges vagyok,hogy mit fognak gondolni rólam .- mondtam

- Nyugi, szeretni fognak, hisz aranyos vagy, kedves és még normális kaját is eszel .- nevetett fel, majd megnyugtatóan végigsimított a hátamon. Kicsit megkönnyebbültem, de ideges voltam. Féltem, hogy Maura vagy Bobby elítél a tetoválásaim miatt, mivel az alkaromon és a lapockámon is van. Indultunk a reptérre és egész úton az ujjaim tördeltem, az autó és a repülési úton egyaránt.  Niall észrevette és megragadta a kezem, nehogy a végén eltörjem az ujjam.

- Nyugodj meg, szeretni fognak, és tudom , hogy a tetkók miatt aggódsz, de nyugi szeretni fognak. – mondta és megcsókolta a homlokom.

- De én akkor is félek és ha negatív véleményt alkotnak rólam a tetkóim miatt?- kérdeztem idegesen.

- Ne parázz, szeretlek -

- Én is szeretlek. - Kb 2 óra elteltével leszállt a gép. Dublin-ban béreltünk egy kocsit és Mullingar felé vettük az irányt. Niall egész úton nagyon izgatott volt, mert 3 hónapja nem látta az apját. 1 órás kocsiút után arra lettem figyelmes, hogy felhajtunk egy kocsifelhajtóra. A ház nagyon szép volt, kicsi, de takaros. Sétáltunk az ajtó felé , megigazítottam magamon a szürke virágmintás felsőm, majd Niall bekopogott. Az ajtó lassan kinyílt és egy kedves férfi állt az ajtóban.

- De jó, hogy végre ide értetek .- mondta és megölelte Niallt, majd engem, ez egy kicsit meglepett, de kedves gesztus volt. Bementünk a házba, ahol már Maura, Greg és a barátnője várt minket. Niall megölelt mindenkit majd megfogta a kezem és mondta…..- Szeretnék nektek bemutatni valakit, ő itt a barátnőm Sophie .- mondta egy hatalmas vigyor kíséretében. Mindenki üdvözölt és megölelt, nagyon kedves család azzal a ténnyel, hogy a szülei elváltak. Mindenki nagyon kedves, bár az anyukája hamar kiszúrta az alkaromon díszelgő fecskét.

- Király tetkó Sophie, örülök, hogy Niall ilyen vagány csajt talált. - mondta Greg egy kacsintás kíséretében.

- Köszi Greg, tudom, hogy a legjobb lányt találtam meg. - vágta rá Niall és megcsókolta az orrom.

- Hát.. valójában Greg ez a tetkó a hazám szimbolizálja és, hogy mindig emlékezzek honnan jöttem, hisz a fecske is mindig vissza megy „otthonába”.- mondtam és éreztem, hogy elpirulok.

- Nagyon jó, hogy a tetoválásaid ilyen szép jelentést hordoznak!- mondta Bobby. Mi Niallal elmentünk kicsomagolni Niall régi szobájába.  Mikor beléptem, meglepődtem a nem túl nagy zöld szobán, a falakon rengeteg kép a bandáról, barátokról és még az első közös képünk is ki volt rakva.

- Nos.. Isten hozott a régi szobámban hercegnő, remélem megfelel.- mondta mosolyogva.

- Persze hogy,  megfelel baby, főleg, hogy a sulis éveid itt töltötted.- mondtam és egy puszit adtam ajkaira. Felvettem egy kardigánt majd a pakolás után elmentünk ebédelni. Az étel nagyon jó, bár a hangulat nem igazán.

- Na és Sophie mit is dolgozol tulajdonképpen?- kérdezte kíváncsian Bobby.

- Fotós vagyok.- mondtam egyszerűen.

- Igazán kreatív munka.- reagált rá Sarah, Greg barátnője és ha már Greg szóba került persze, hogy jött a szokásos kérdés.

- Hol találkoztatok Niallal?- kérdezte. Niallal egymásra néztünk és elmosolyodtunk.

- Nos… az egy igazán vicces történet..- kezdte Niall.-…..épp egy fotózáson voltunk a fiúkkal, mikor közölték, hogy egy gyakornok fog csinálni rólunk egy próbasorozatot, és akkor besétált, bemutatkozott és én nem tudtam levenni róla a szemem. Sajnos voltam olyan szerencsétlen hogy a kávém véletlenül ráöntöttem..- mesélte Niall kisebb nevetések közepette.

-… bocsánatot kértem vagy 100x, de közölte, hogy semmi baj van egy cserepólója, mert saját bevallása szerint ügyetlen. Fotózás után  elhívtam randizni és azóta együtt vagyunk.- mosolyodott el a végén.

- Érdekes történet, de rád vall öcskös.- mondta Greg. Felajánlottam Maurának, hogy segítek rendet rakni, amit el is fogadott. Mosogatás közben megdicsértem az ételt, de ő megjegyezte, hogy mindent nagyon sósan ettem, megkérdezte dohányzom-e. Kicsit megdöbbentem, de egy nemmel lezártam a témát. Kicsit később Gregék elmentek valahova, mi viszont itt maradtunk és leültünk filmet nézni a nappaliba. Itt se kellett sok, hogy elszundikáljak, de nem olyan mélyen aludtam. Hallottam, Niall valakivel beszélt, kicsi hallgatózás után rájöttem Maura az.

- Látom ő tényleg boldoggá  tesz és ennek örülök.- mondta Maura.

- Igen ő az egyetlen aki mellett igazán boldog vagyok, szeretem őt mindennél jobban.- hallottam a hangján, hogy elmosolyodik. Este 7 felé ébredtem fel és egy cetli volt az asztalon amin ez állt…Remélem jól aludtál hercegnő, gyere a konyhába! Szeretlek Niall xx. Elmosolyodtam és elindultam a konyha irányába. Mikor beléptem Niall és a családja várt ott egy tortával a konyhapulton, amin egy 23-as szám volt. Szinte egyszerre mondták „Boldog Szülinapot!” nagyon jólesett. Elfújtam a gyertyákat és kívántam valamit. Nagyon boldog voltam, nekem van a világon a legjobb barátom. A további két nap remekül telt Mullingar-ben, voltunk egy kocsma-körúton és megismertem Niall barátait. Ma indultunk vissza Londonba. Az elmúlt 3 nap kellemesen telt és Niall szerint a családjának is szimpatikus voltam.

Figyelem!

Bocsi, de kicsit késni fogok a 2. fejezettel. Igyekszem minél előbb fel rakni. Remélem örömötöket lelitek a blogban. :)

1. fejezet

Esős napra ébredtem Londonban. Az esőcseppek kopogása az ablakon nem hagyott tovább aludni. Fáradtan tekintettem a mellettem már ébredező barátomra. Néztem ahogy piszkosszőke haján végighúzta kezét, majd megfordul és fáradtan megdörzsöli szemeit. Rám néz, majd mosolyogva mondta
 –Jó reggelt Hercegnő!- elmosolyodtam és lágyan megcsókoltam.
 –Jó reggelt Nialler!- mondtam. Ránéztem az órára, miközben megpróbáltam kimászni barátom szorításából. Az óra 07:10-et mutatott.
 –Úristen elfogok késni!- mondtam pánikban, kipattantam az ágyból és a fürdőszoba felé vettem az irányt, mikor barátom megragadta a csuklóm és visszarántott az ágyba.
 –Niall! Engedj elfogok késni! Kérlek!- kiáltatottam, de nem igazán hatotta meg. Megcsókolt hosszan, miközben a külvilág megszűnt. Ám hamar visszatértem a valóságba, lezuhanyoztam, majd a szekrényből elővettem a terepmintás ingem, egy fekete topot és egy szakadt farmert. Niall fürkésző tekintetét éreztem testemen miközben öltöztem. 15 perc elég volt, hogy elkészüljek és még volt 20 percem. Niall a konyhába indult és én követtem. Csináltam magamnak egy pirítóst és közben barátom felsőtestében gyönyörködtem, mivel csak egy nadrág volt rajta.
 –Mit nézel annyira?- kérdezte amivel kizökkentett gondolatmenetemből.
 –Semmit, csak örülök, hogy ilyen szerencsés vagyok. – mosolyodtam el.
 – És miért vagy olyan szerencsés? –kérdezte egy pimasz mosollyal.
 – Azért, mert nekem van a legcsodálatosabb barátom, aki mindenben támogat és ez mellett még iszonyatosan jól is csókol .- Mondtam kis kuncogás közepette. Felálltam és összepakoltam. Felvettem a fekete vastagkeretes szemüvegem és elindultam a fotózásra, és becsuktam magam mögött az ajtót. Leértem a parkolóba és a táskám aljáról elkezdtem előkotorni a kocsi kulcsaim az esőben. Hát igen az eső jellemző volt Angliára, de nem bántam meg, hogy kiköltöztem. Nehezen, de megtaláltam a kulcsaimat és beszálltam a fekete felújított Cadillacam-be , amit Nialltól kaptam. Szokásos péntek reggel volt, a forgalom brutális volt, mint mindig. Kb. 20 perces út volt míg beértem a stúdióba. Lekapcsoltam a rádiót és kiszálltam a kocsiból. Beérve már a főnököm idegesen keres és nyomja a fényképezőgépet a kezembe. Igen én fotós vagyok nem modell. Szeretem a munkám különösen ma, hisz a brit férfi olimpikonokat fotóztam félmeztelenül, köztük Tom Delay-t is. A képeket a „Joy” magazin kérte egy szavazáshoz „A brit olimpiai csapat legszexibb tagja” címért. Mivel én magyar vagyok Magyarországnak szurkoltam és jók is voltak. Tom életnagyságban szexibb mint a TV-ben, miközben fotóztam nem bírtam letörölni az arcomról a vigyort, pedig nem vagyok egy mosolygós típus. Tom volt az utolsó és már majdnem végeztem, mikor meghallottam egy ismerős nevetést. Megfordultam és Niall volt az a srácokkal.
 -Hello Gyönyörű!- mondta erős ír akcentussal.
 -Ó, hát köszönöm, de szerintem ez a barátnődnek nem tetszene! :D- mondta játékosan Tom, amin mind elkezdtünk nevetni. Niallt nem érdekelte, hogy ki lát minket, bárhol megcsókolt, itt sem volt ez másképp, bár ezt a főnököm nem díjazta.
 -Sophie én értem, hogy szeretitek egymást, de ne itt.- mondta James egy komoly hangon. 11 óra van és é a retusálás után mehetek is, az kb 1-2 óra. Niall meg akart várni, de én elküldtem a fiúkkal. Leültem a gép elé ingem ujját felhúztam, ám valaki megérintette a vállam.
Azt hittem Niall az így nyugodt hangon elkezdtem -Menj nyugodtan a fiúkkal Niall, 1 óra múlva otthon találkozunk.- ám mikor megpördültem a székkel Tomot találtam magam elött.
 Elvörösödtem, -Bocsi, azt hittem Niall- dadogtam.
-Semmi baj, én csak az órámat keresem. Nem láttad?- kérdezte mosolyogva.
 -Sajnálom, de nem.- mondtam és visszafordultam a géphez. 1 óra retusálással később elkezdtem pakolni és találtam a tatyómban egy drága ezüst karórát amibe bele volt gravíroztatva az a név, hogy Tom., gondoltam ezt kerestem. Hazafelé gondoltam bemegy a Starbucks-ba és megveszem a kedvenc vaniliás cappucinom, amikor valaki meglökött.
Meglepetésemre már megint Tomba „ütköztem”, megragadtam az alkalmat… -Megtaláltam az órád. Biztos valahogy beesett a táskámba, tessék!- mondtam kissé idegesen.
 -Ó, köszönöm, örülök, hogy meglett, sokat jelent nekem.- mondta egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében. Még egyszer megköszönte és a kocsim felé vettem az irányt. Beszálltam és bekapcsoltam a rádiót amin épp a One Direction-Live While We’re Young. Elmosolyodtam és útközben énekeltem, kevesebb mint 10 perc múlva haza is értem. Kissé stresszesen beléptem a lakásba, ledobtam a tatyóm a földre és kávémmal a kezemben leültem a kanapéra az ott laptopozó Niall mellé. Niall twitcamot csinált, amit nekem nem igazán mondott.
-Szia Hercegnő, milyen napod volt?- kérdezte és megcsókolt.
 -Egész jó, de én hagylak, foglalkozz a twitcammal.- játékosan megütöttem a karját és elvonultam a hálószobánkba A szürke 50 árnyalata c. könyv társaságában. Nagyon belemerültem a könyvbe, ám egy hatalmas csattanás kizökkentett. Kicsivel később Niall káromkodásától volt hangos a lakás. Kimentem a szobából, hogy megtudjam mi történt. Érdekes látvány tárult a szemem elé…Niall próbálta összeszedni a törött tányér darabjait.
 Kérdően néztem rá,-Te meg mit csinálsz?- kérdeztem elfojtva a nevetést.
 -Segíteni akartam, de nem nagyon jött össze, ne haragudj!- mondta idegesen mosolyogva. Nem bírtam tovább, elnevettem magam és megöleltem őt.
 -Örülök, hogy segíteni akarsz, de ezt most hagyjuk- mondtam egy kis mosollyal.
 -Rendben akkor mit szeretnél csinálni?- kérdezte egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében.
-Hát mit szólnál egy film maratonhoz?- kérdeztem egy csintalan pillantással.
-Jól hangzik, mit szólnál a „Barátság extrákkal”-hoz vagy az „Ilyen az élet-hez”?- kérdezte.
 -„Ilyen az élet”-vágtam rá. Elvigyorodott, megcsókolt, majd elment megkeresni a filmet, én összeszedtem csokit, chipset, popcornt-t és bevittem. Ahhoz képest, hogy viszonylag hamar hazaértem, már szinte 3 óra volt. Mindketten letelepedtünk a kanapéra. Hátradőltem Niall ölébe, ő pedig a egyik kezével a hajam babrálta,másikkal pedig tömte magába a nasit. Egész délután filmeztünk, megnéztünk vagy 5-6 filmet. A végén már nem bírtam ébren maradni elaludtam Niall erős karjai közt és hallottam ahogy halkan énekel.

Hamarosan..

Sziasztok! Bocsi, hogy nincs felrakva még fejezet, de sokat kellett tanulni hisz itt a félév de szerintem hétvégére lesz fent! :D Megértéseteket köszönöm! :)